A jó filmek mindig késõn kezdõdnek

Írta: Szászi Bernadett 2007. június 13. szerda, 12:11

Vannak dolgok, mire csak akkor döbben rá az ember lánya, amikor nyaralni vágyó diákként 3 mûszakban dolgoznia kell, és este 10-11 felé hazaesve jobb híján TV-t néz. Persze tudtam én ezt eddig is, de most keltette fel az érdeklõdésem...

A TV rossz, butít, agyleszív. Oké, rendben van, de ha már beette a fene a szobámba ezt a borzalmas förtelmet árasztó dobozt, akkor ne csak porfogónak (elegendõ por esetén rajztáblának) használjam. Nézzünk bele. Van elõször is a két nagy országos adónk, az RTL klub és a TV2, ezeket én csak kommerszeknek hívom, vagy kettesnek és hármasnak, ahogy be vannak hangolva úgy az emberek 90 %-ánál. Szánalmasak, ahogy versenyeznek, ki tud nagyobb színes mázas semmit csinálni. Egyszerre van a reklám és az összes hasonló típusú mûsor, csak gyõzzél választani. Kapcsoljunk gyorsan tovább. Magyar Televízió, vagy egyszerûen csak az egyes. Lehet, hogy egyeseknek (hehe) nagyon nem fog tetszeni, amit írok, de hogy õszinte legyek, engem sokszor untat. A kulturális értékek közvetítése és a közszolgálat lenne a célja, de valahogy nem az igazi, persze zárójelben megjegyzendõ, hogy körülbelül annyi pénzük van mûsorkészítésre, mint az RTL klubnak kávéra. Az igyekezet persze látszik, arculatváltás, vérfrissítés, új programstruktúra. Én még tudnám fokozni ezt, és azt a sok pöffeszkedõ múlt századi matuzsálemet kihajítanám (már elnézést), akik vajmi kevés sikerrel próbálnak konkurenciát teremteni a fiatalos vidám reggeli mûsoroknak. Arról nem is beszélve, hogy az egyik raccsol, a másik hörög a harmadik meg pösze (nem is kicsit) és se szakmailag, se esztétikailag sincsenek már a toppon. Minden tiszteletem az övék, és valamikor régen biztos nagymenõk voltak, de szép volt, köszönjük, ennyi, át kellene adni a helyet a fiatalabb generációnak. Tehetséges, rátermett jelentkezõ akadna bõven, csak teret kéne adni nekik.


A földi sugárzású adók ezzel ki is merültek, de mivel gyorsan terjed a kábelhálózat, már egyre kevesebb fülnek idegen a Cool vagy a Viasat név, az úgynevezett fiatalos csatornák. Itt aztán van minden, mellmutogatós lányok, egymás nemi szervét összetûzõgépezõ fiúk, a szex és new york meleg és leszbikus változata, és még megannyi remek alkotás. Hogy mire vágyik ma az ifjúság... A következõ nagy csoport a tematikus csatornáké, ezek tudjátok marketingszempontból nem elõnyösek, mert nem lehet mindenféle célcsoportnak szánt reklámot eladni. Van fõzõs, zenés, romantikus sorozatos, természetfilmes, hír, sport, filmcsatorna és kinek-kinek szolgáltatótól függõen egyéb nyalánkságok. Nekem a Filmmúzeum a kedvencem (most tényleg), mert van Monty Phyton, meg filmek abból a korból, amikor még a minõség és nem a mennyiség számított.


Az átlagember napi 4 órát televíziózik. Ebben az a szomorú, hogy ez csak középérték, tehát van olyan emberi lény (vagy inkább tévénézõ-gép) aki 6-7 órát is ezzel a tevékenységgel tölt. Annak már utána sem merek nézni mennyit, fordítunk olvasásra, körülbelül pár perc lehet, amíg megnézzük a tévémûsort, vagy elolvassuk a pletykalapot az orvosi rendelõben várva. A TV létszükséglet, mint a kenyér, alap berendezés: ágy, asztal, TV.


Tények a TV-rõl: Napirend-kijelölõ funkciója van, ez nagy vonalakban annyit jelent, hogy úgy idõzítjük a gyerekfürdetést, hogy visszaérjünk az esti filmre. A TV szelektálja a valóságot. Én még kiegészíteném azzal, hogy sokszor el is ferdíti azt. Hiszen azt mutatják meg az egészbõl, amit csak akarnak, így gyakran kialakulhat egy teljesen más kép a valóságról, mire a nézõhöz kerül. A ferdítés meg magáért beszél, bizonyos dolgokról fogalmunk sincs, így bármit megetethetnek velünk a "szent cél" érdekében. A TV alakítja a közízlést. Bizony ám, és nem fordítva, még mielõtt abban a hitben ringatnád magad, hogy azt kapod, amit szeretnél, felvilágosítalak, hogy azt szereted, amit kapsz. Hiába, hogy látszólag úgy tûnik, adnak a véleményedre, mert ha valaminek alacsony a nézettsége, az mehet a süllyesztõbe, de igazából ez a dolog sokkal korábban dõl el. A társadalom jelentõs része ugyanis alacsony érdekartikulációval rendelkezik, magyarul meg se tudja mondani, mit szeretne, mi lenne neki a jó, így azt eszi, amit fõztek. A szakács pedig a csatornák programigazgatója, aki megmondja, hogy mi kerüljön a levesbe. És mivel ez egy világméretû összeesküvés-elmélet, mindenki azon van, hogy minél jobban elbutuljunk, és csak bólogassunk bármit is tesznek elénk, így azok akiknek minden mindegy és az utánozós birka rétegei a társadalomnak már elegen vannak ahhoz, hogy növeljék a nézettségi adatokat. Beindul a nyáj-hatás, és mindenki megy a másik után, az eredmény pedig silány, sekélyes közízlés. Ami még ráadásul undorító is az egészben , hogy mindezt segítõ jótéteménynek állítják be, például az egyszerû, szerencsétlen emberekbõl hülyét csináló Mónika show, amire azt mondják: problémamegoldó bizalmas csevely.


Nem vesszük észre, hogy minden a pénzrõl szól? Mindannyiunk kezében ott van a gombostû (a távirányító) amivel egy szempillantás alatt szétpukkaszthatnánk a nagy kereskedelmi tévés lufit, hiszen ha senki nem nézné õket, becsukhatnák a boltot, és abba a nagy légkondicionált üvegpalotába (ahol még a közfalak is plazmatévébõl vannak) kialakíthatnánk egy állatmenhelyet vagy egy hajléktalan-szállót. De szép is lenne...


Persze ettõl még messze vagyunk, kezdetnek az is elég lenne, ha egy kicsit lejjebb tornáznánk azt a 4 órát. Felfedezhetnénk a szoba többi részét, például a könyvespolcot, remek érzés. Sok érvem van a könyv mellett, azt olvasol, amit szeretnél, nincs helyhez vagy idõhöz kötve, bármikor "visszapörgetheted" vagyis újraolvashatod, kezdheted akár a végérõl is (bár semmi értelme). Olvashatsz állva, ülve, fekve, szabadban (!), strandon, parkban, evés közben, buszon ülve. És mi az, amit kapsz tõle? Gyarapodik a szókincsed, választékosabban tudsz megnyilvánulni, intellektuálisabb társaságban is képes leszel beszélgetni, mert hidd el, nem számít mûveltségnek az, ha fel tudod sorolni az összes Barátok közt szereplõt. Nem sivárosodik el a fantáziád és fejlõdik a kreativitásod, nem butulsz el, sõt, ellenkezõleg minden könyvbõl lehet tanulni valamit. A könyveket lehet cserélni egymás közt, majd megbeszélni kinek milyen élményt adott. Kitárul elõtted a világ és nem csak a bableves jut eszedbe Jókairól. Aztán ha elfáradsz, tévézhetsz is kicsit, estefelé, hiszen a jó filmek úgyis mindig késõn kezdõdnek...