Van Gogh Budapesten - idõszaki kiállítás a Szépmûvészeti Múzeumban

Írta: Vígh Szilvája 2007. április 24. kedd, 16:40

Kizárólagos csoda látható Magyarországon: kiállítás nyílt a nagy festõ, Vincent Van Gogh képeibõl a Szépmûvészeti Múzeumban 2006. december 2-tõl 2007. április 1-ig. Egyedülálló, mert teljes Van Gogh-életmûvet bemutató kiállítás nem volt még Magyarországon. Magam is ellátogattam, bár elsõnek magam sem tudtam, mi vezérel, csak jó volt azt tudni, hogy nem mindennapi esemény Van Gogh festményeket nézegetni... Alapjában véve nem sok mûvét ismertem, és labilis idegállapotú mûvész lévén (skizofrénia, elmebetegség bizonyos jelei), nem is igazán foglalkoztatott, kicsoda-micsoda ez a Van Gogh, de igazán lenyûgözõ látvány volt látni Van Gogh keze alól kikerülõ munkákat, terveket, beleolvasni testvérének szánt leveleibe...

Elsõsorban, két és fél óra gyaloglás után (amikor is bejártam fél Budapestet) érkeztünk meg a kiállításra, ahol kígyózó sor állt már akkor, amikor tanácsolták, hogy illõ bemenni... Fél óránk volt addig, míg a tárlatot megnyitották a kétórás csoportunknak, ami el is telt a kissé fájdalmas ácsorgással, de közben jól elszórakoztunk a sok külföldi (fõleg angol, francia és német) turista beszélgetésein... Igaz, egy kukkot sem értettünk belõle, bár ez mellékes.

Teljes döbbenet fogadott, amikor beléptem a múzeum ajtaján - elvégezve a formaságokat, pl. kabátlerakás, gyorspisilés, bla bla bla -, hogy mennyi kép van itt! (Kissé meg is rémültem, hogy mi lesz velem: ezzel két óra alatt sem végzünk...) Mint egy játékra rácsodálkozó kisgyerek álltam és bámultam, majd elindultunk körbenézni, végigskandálni a szebbnél szebb alkotásokat. Láthatunk portrékat, tájképeket, csendéleteket, kiemelkedõen szép festményeket.

A terembe érve láttunk egy kisebb bibliográfiát, melybõl sok érdekes információt megtudtam Van Gogh mûvész úrról (mint például hogy csak egyetlen képét vásárolták meg tõle életében, és a sokat vitatott tény is feltárult elõttünk, hogy miért vágta le a bal fülét - mint megtudtuk, egy elborult pillanatában magának esett, és volt fül, nincs fül), valamint idézeteket olvashatunk fivérének, Theo-nak írt leveleibõl (akirõl késõbb kiderült, hogy élete során õ biztosított anyagi háttért mûvészünknek).

Ha már egy kis bibliográfia: ki is volt õ, Vincent Van Gogh?

A holland származású realista-impresszionista-szimbolista mûvészünk prédikátorként kezdte pályafutását, ott ismerkedett meg az élet árnyoldalaival, ami - festményeiben tükrözõdve - végigkísérte élete végéig. Alapjában véve labilis idegállapotú volt, s ez odáig fajult, hogy 36 éves korára idegszanatóriumok és elmegyógyintézetek lakója lett. Eközben tovább folytatta tevékenységét, s ekkor születtek meg a legmegrázóbb önarcképei, a szívéhez közel álló réteg (munkások, parasztok) döbbenetes ábrázolásai. Halálát is betegsége okozta, festés közben meglõtte magát, s szervezete felmondta a szolgálatot...

Maga a kiállítás öt egységre van osztva. A tárlatot Van Gogh "képzeletbeli múzeuma" nyitja meg, amelyben kortársak, Van Gogh számára irányt adó festõk alkotásai kapnak helyet, többek között Delacroix, Millet, Rembrandt. Érdekesnek találtam eme részleget, mert laikus szememmel nem sok párhuzamot láttam a Van Gogh-képek és ezen képek között… Bár igaz, ami igaz, nem mindenki születik rajzzseninek... Ezután láthatjuk Van Gogh életpályájának egyik jelentõs szakaszából, a párizsi szakaszból válogatott festményeket, rajzokat, grafikákat, litográfiákat, rézkarcokat. Eme alkotások legfõképpen a munkásemberek, parasztok hétköznapjait, egy-egy pillanatait ábrázolják. A képek maguk nyugalmat sugároznak, és hihetetlen aprólékos munkával láthatóak a legapróbb redõzések is a ruhán. (Kép: Kávéivó öregember, litográfia) Ezután találhatóak a párizsi korszak képei. Itt bukkanhatunk rá a lenyûgözõ tájképeire, csendéleteire (kedvenc: Váza íriszekkel, olaj és vászon - fantasztikus). Majd tovaballagva találjuk - a számomra legkedvesebb részleget - a japán fametszeteket. Fantasztikus ábrázolás, könnyedén, kisujjból kirázva - ez volt számomra az elsõ benyomás. A kiállítás záróegységében magyar festményeket állítottak ki, Van Gogh festményeinek sajátosságaival párhuzamba vonhatóakat. Valóban találunk összefüggést, mind témaválasztásban, színvilágban, hangulatvilágban.

Kellemes megelégedéssel nyugtáztam a több, mint kétórás nézelõdést. Bár utunk legvégén nem értettem, mire való az, hogy kisebb csoportokban, pár másodpercig bezárva egy "sziszegõs ajtón" keresztül juthattunk ki, de mint késõbb megtudtam, ezzel a módszerrel óvják a festményeket... Már ezért is megérte elmenni. Viszont aki nem volt olyan élelmes, és nem nézte meg a kiállítást, bánhatja. Na, ha nincs más, böngészgessünk a neten, ott találhatunk egyet s mást mûvészünkrõl, de ne felejtsünk el a legközelebbi, elõreláthatóan szeptemberre tervezett Picasso kiállításra megrendelni idõben a jegyeket! Arra szintén érdemes lesz...