A média hatása olvasási szokásainkra

Írta: Magyar Krisztián 2007. április 18. szerda, 17:13

Azt hiszem, különösebb bizonyításra nem szorulnak azon kijelentéseim, miszerint a médiumok elterjedésével a szocializáció folyamata, a felnevelkedés feltételei megváltoztak, s a média képezi le számunkra a világ azon eseményeit, melyek szerinte (bocsánat a megszemélyesítésért) említésre érdemesek. Ez a témamegjelölõ és véleményformáló erõ különös és olykor kivételesen hatásos fegyver az azokat birtoklók számára.

Anélkül, hogy tovább fejtegetnénk a médiumok személyiségfejlõdési hátulütõit, kijelenthetjük, hogy ebben a helyzetben kell, hogy fontossá váljék számunkra az olvasás és a könyvhasználat. A könyv az emberiség még olyan találmánya, amiben bízhatunk, kiforrott szelekciós reflexeink vannak, tudunk válogatni; egy szép és igényes borító bizalmat gerjeszt, egy ódon, poros, aranyszegélyezte papírlap tiszteletet kelt bennünk. 1Borges azt mondja, hogy: "az ember különféle szerszámai között kétségkívül a könyv a legbámulatraméltóbb. A többi mind testének a meghosszabbítása. A mikroszkóp, a távcsõ a látásé, a telefon a hangé, aztán itt van az eke és a kard, ami az emberi kar meghosszabbítása. Ám a könyv egészen más: a könyv az emlékezet és a képzelet meghosszabbítása".

Húsz évvel ezelõtt egy felnõtt átlag napi 1,5 órát töltött tévénézéssel, az olvasással pedig 25-30 percet. Ez a szám mostanra a televíziózásnál megduplázódott, az olvasásnál felezõdött.

Az olvasással és a könyvmegjelenéssel kapcsolatos másik sajnálatos tendencia a haszonelvûség. Minden harmadik könyv azért jelenik meg, mert valami praktikát rejteget az olvasók számára a mindennapok bonyolultságát enyhítve. Fõzési, barkácsolási, házépítési, kertépítészeti irományok tömkelege, a felsorolás teljessége és a szaftos témák nélkül. A szépirodalom iránt az érdeklõdés rohamosan csökken és ezzel fordítottan arányosan romlik a minõség.

Az olvasás helyzetét tekintve az országon belül fel lehet állítanunk egy délnyugati- északkeleti tengelyt, az olvasási kedv és a minõségi olvasás fokozatosan változik délnyugatról haladva az ország északkeleti felé közeledvén. A nyugati régiókban élõk többet olvasnak, ám hamarább reagálnak a kommerszre, tehát olvasmányszerkezetük igénytelenebbnek tûnik. Különbség van a nõi és férfi olvasók között is, elmondhatjuk, hogy a nõk minden korcsoportban többet, választékosabbat, igényesebben olvasnak, mint a férfiak.

A fiatalokat tekintve kevés reményt keltõ gondolat jut eszembe. A plaza- és tömegkultúra teljesen elmosta értékítéletüket, szabadidõ eltöltésben kezd utolsó helyre süllyedni az olvasás, már csak a pesti bölcsészek fellegvára tartja magát, oldaltáskájukban néha - ha  csak a póz kedvéért is - de megbújik egy Kundera vagy egy Kosztolányi.

Manapság egyre inkább az érdeklõdés középpontjába kerültek a digitális könyvek. Az EU információs társadalmakért és médiapolitikáért felelõs biztosa bejelentette tavasszal az Európai digitális könyvtár létrehozásáról szóló elsõ terveket. A projekt célja az, hogy legkésõbb öt esztendõn belül mindenki online is hozzáférhessen az új könyvtárban összegyûjtött 6 millió könyvbõl, dokumentumból és más iratokból álló gyûjteményhez. 

A számítógépgyártó cégek sem késlekednek az új technikai elvárásoknak megfelelni. Immáron olyan képernyõk kerülhetnek forgalomba, melyek tartós igénybevétel esetén sem károsítják a szemet.

Ami igazából történik, az sokkal összetettebb, mint egy új típusú háztartási szórakoztató elektronikus berendezés vagy könyvpiac egy új csatornájának megjelenése. Számos egymástól elütõ, hosszan bujkáló probléma gyûlik össze az elektronikus könyv körül.

Ilyen például a szerzõi jog kérdése is. Mindenki számára ismert az MP3-as fájlok ingyenes letöltése miatt fellépõ probléma. Bizonyos mûvészeti ágak komoly veszélybe kerültek, ilyen például a film- és a zeneipar, ám lehet ez a "könyvipar" is, tehát az elektronikus könyvek elõtérbe kerülésével a honorárium, mint valamely szellemi tevékenység jogos jutalmazása, kalózletöltésekkel és magáncserékkel megszûnik, az írószakma felhígul, az irodalom elsatnyul. A szerzõi jog védelmét kiharcolni kívánó egyesületek már rég nem a profit miatt folytatják kampányukat, hanem csupán azért, hogy az illegális letöltõk tisztában legyenek azzal, mit tesznek. Közös kultúránk szellemi termékeit cserélgetve egymás között ugyanis nemcsak anyagi, de erkölcsi kárt is okoznak azok alkotóinak, hosszú távon pedig maguk ellen dolgoznak, mivel lassan nem lesz mibõl új mûveket kiadni.

Maga a digitális könyv fogalma sincs letisztázva a jövõ felhasználói számára. Ehhez szabvány kéne. Nem minden digitális könyv nézhetõ minden digitális könyvolvasó technológia segítségével. A könyvolvasó berendezés tipikusan egy hordozható fogyasztói elektronikai eszköz, amely viszonylag olcsón beszerezhetõ, jó minõségû képernyõvel, súlya könnyû, elemei hosszú idejû használatot tesznek lehetõvé, 5-20 könyv tartalmát tudja tárolni és nem rendelkezik billentyûvel. Nem tudni tehát, hogy mi lesz a jövõ. Amíg a könyvolvasó berendezések, melyek PC függetlenek tehát, nem túl népszerûek, addig a PC-n használható szoftveres elektronikus könyvolvasókból valószínûleg sok százmillió fut. Még jó pár évtizedbe kerül, mire az új könyvolvasási kultúra kialakul, egy kávé mellett felcsapjuk a kisméretû digitális könyvünket, avagy könyvtárunkat, "átlapozzuk" elõször a friss aznapi újságokat, aztán elmerülünk kedvenc olvasmányunkban. A képzeletet még mindig meghaladja és meglepi a technika fejlõdése.

Magát az olvasást és könyveket népszerûsíteni kívánó kezdeményezések közül legnagyobb hatása (egyesek szerint nem csak pozitív) a közelmúltban a mára már kissé lecsengett, elfeledett Nagy Könyv nevet viselõ program, melyet ezen szavakkal indított útjának Békés Pál író: "Könyvek kísérik végig életünket az elsõ mesekönyvtõl a tegnapi bestsellerig, az iskolai kötelezõktõl a nagy, megrendítõ olvasmányélményekig."

A brit példa alapján elindult magyar kezdeményezés mindenki számára ismert, Magyarország lakosságának 90%-ához eljutott a mûsor valamilyen formában.

A Könyvtárellátó Kht. és a Magyar Televízió Rt. összefogásával valamint a Nemzeti Kulturális Alapprogram és az Országos Rádió-és Televízió Testület támogatásával megszületett program példás összefogás. Egyértelmû siker, hatására mintegy 17%-al nõtt a könyvtárakban a kölcsönzési ráta, és hosszú évek óta elõször növekedett érzékelhetõen a beiratkozások száma is.

Igazából bármennyien is kritizálták a "populáris" magyar irodalomfogyasztási ranglétra kikényszerítését egyszerû kis népünkbõl, amelyik délutánonként inkább iszik egy kisfröccsöt, mintsem az Abigélt avagy az Egri csillagokat olvasgassa (eszembe se jut a Mester és Margarita szemezgetése), az tény, hogy mindenkit sarkallt véleményformálásra.

Az ország vezetõ hírportálja, az index.hu a szokásostól kissé eltérõ versenybe fogott a Nagy Könyvvel párhuzamosan, õk bizony a Nagy Szar-t keresték. "Az ország egy része a Nagy Könyvet keresi, és ez jól van így. Lassan és bakikkal terhelten, de terjed az „olvasni jó” kezdetû tanítás, felemeli fejét a mûvelt nép, és kemény versenyben mérjük össze Harry Pottert Baradlay Eugénnal. Mi viszont gyanakodva tekintünk a kategorikus kinyilatkoztatásokra, ezért most szelíden hozzátesszük: olvasni sem mindig jó. Van, hogy olvasni egyenesen rossz, és ezt az élményt rossz könyvek váltják ki. Mi tehát a legrosszabb könyvet keressük, azt a könyvet, amelyet Magyarország legjobban utál."

Ami ezután következik, az egy önkényesen összeválogatott 30-as lista, és minden könyvrõl egy jó nyolc soros kritika, aminek átfutása után legalább annyiban megnyugodhatunk, hogy a listát készítõk egy könyv kivételével mindet elolvasták (kivéve James Joyce: Ulyssest)

Tehát ez az érdekességként felhozott példa is mutatja, hogy valóban sikeres volt a Nagy Könyv akció, reakciót mindenkibõl kiváltott, a felsõoktatási intézményekbe bekerült top 100-as szavazólistákat átfutva a nagyszájúak mindjárt igazolva látták irodalmi ízlésüket, a kissé hiányos mûveltségûek meg elsomfordáltak a könyvtárba egy 1984-ért.

Ráadásul a www.anagykonyv.hu honlap még mindig él, folyamatos könyvajánlók, filmkritikák segítik a Gutenberg-galaxisba tévedt stopposokat.

Az olvasás és az egész könyvkultúra változás elõtt áll. Jelenlegi formája kiveszõben van, a nyomtatott sajtót lassan felváltja az internetes újságírás, a könyvet felváltja a digitális könyv. A médiumok kezében levõ egyéb lehetõségek, melyek lényege például a szépirodalom megismerése, kihalóban vannak. Az is kijelenthetõ elég nagy bizonyossággal, hogy az olvasást veszély nem fenyegeti. Ám érdemes lesz odafigyelnünk a következõ pár tíz évben zajló technikai reformfolyamatokra. Ha a digitális könyv elterjedésénél nem csupán a haszonelvûség lesz a cél, hanem esetleg olyan emberek kezébe kerül a szabályok megalkotása, akik védik és erõsítik az európai szellemi tõkét, akkor a könyv, egy könnyed átpakolással már a digitális vágányokon roboghat tovább.