Az én fesztiválom

Írta: Lénárd László 2007. április 03. kedd, 04:16

III. Magyar Képregényfesztivál, 2007. március 31., Budapest, Gödör Klub

Elsõ képregényfesziválom. Kisvárosi ember lévén, a vonaton hazafelé már elegem volt az emberekbõl, egyébként is utálom Butapistit, a szagát, a látványát, a zaját, a felüljáró hóna alatt kuksoló, bujkáló sötétséget, nem részletezem. Élünk, ahol élünk.

A programok csúsztak. Elcsúsztak az elsõ beszélgetések komótosságán, néhány mûsorszám megszabott hosszán, a tombolahúzáson délután, mikor a kihúzott szelvények tulajdonosai közül már sokan máshol élvezték a napsütést, vagy csak annyira figyelmetlenek voltak, amennyire nem lehet figyelmetlen senki. Azért ezer feletti létszámot saccolok, inkább közel a kétezerhez. Viszont ilyen méretû tömeget nem tudok megbecsülni. Olyan ez, mintha valaki két személyre becsüli egy vacsora hozzávalóit, vagy két iskoláéra.

Az objektívebb adatgyûjtéshez közölhették volna, hogy egyszerre egy ember egy tombolával játsszon. Ezt épp a fõszervezõ tette szóvá, mikor egy srác átvette a nyereményét, és több szelvény volt a kezében. Csak épp az ajtónál senki nem közölte, a pultnál sem, csak adták-adták a kérdõíveket. Két szelvénnyel kezdtem, aztán lett négy pár óra múlva, majd a második ájulásközeli közegben, hátunkon hat idétlen kamasszal, miután mindenki nyert körülöttem, egyikük közülük, egy srác – amúgy is nagyon sok volt a fiatal, tizenéves, õk voltak szó szerint túlnyomó többségben – Ki kér tombolát felkiáltással a kezembe pacsizta megmaradt tíz szelvényét. O64, N58, N60, X54, X51, sorolhatnám. Kicsit csalódtam, mert a Rabbi macskáját nagyon szerette volna Judit, én meg vagy a Sörmestereket, vagy az Ultimate Thor figurát vagy tíz képregényt a Trillian felajánlásával, vagy a Disznóólt, vagy a Sin City 2-t. A mangák közül nem bántam, hogy nem nyertem meg a Nyári fiúkat, hát ez szörnyen hangzik, rövid, szórólapos leírással megerõsítve, szerencsére ez nincs meg, meg azért mert megvan, nem bántam, hogy nem nyertem meg vagy 30 féle nyereményt. De hát ez annyira azért nem ütött szíven, legfeljebb nem veszek többé egy héten három lottószelvényt. Amúgy sincs túl nagy szerencsém szerencsejátékokban.

A rajzversenyben lehetett volna még egy korosztály, a 12-18 legalább, hiszen hogyan lehet összehasonlítani egy 14 éves rajzát egy huszonötévesével? Szerintem sehogy. Aztán 18+ kategória, és kész is, ennyi ajándék (3-mal több) azért akadt a színpadon. Nagyon szeretetreméltó volt a zsûri. Kicsit erõs volt beszólásnak, hogy amatõrök, mert nem írták fel az eredményeket. Szerintem meglepte/sokkolta õket a beérkezett pályamûtömeg, és a rendelkezésre álló idõ rövidsége. Több idõ, több kategória, több esély. De a gyõztes pályamûvek vitathatatlanok. Közölni lehetne õket a Semic vagy a Panini kiadványaiban, esetleg más lapokban. A Papírmozi vagy a Buborékhámozó is közölhetne ezek közül fekete-fehéreket, a manga kategória gyõztese is az volt, vagy az ömézing Marvel-Capcom grafika, melyet két évig rajzolt a konferansz által rajongónak felismert fiatalember. Bár, lehet, hogy errõl már intézkedtek.

Jó idõ volt. Megvolt minden esély arra, hogy jól érezzem magam, bár kicsit elrontotta ezt, hogy hétfõn kapom a fizetésem, közalkalmazottként. Legalábbis szombaton még nem volt a számlán. Így Judit vette meg a Comics szocialista álruhában-t, melyet dedikáltattunk a mindig rendkívül szimpatikus Kertész Sándorral. Én vettem egy Jonax Hex 12-t 250 pénzért, meg egy Dampyrt 900-ért, Szabi kölcsönadott egy X-men Pocket bookot, két francia sci-fit, Valerianokat, de úgyis az lesz a vége, hogy kifizetem õket. Judit megvette még a Scott Mccloud képregény a képregényrõljét, melybõl legalább 80 oldalt elolvasott a vonaton hazafelé Egerbe. A kutya meg szétrágta a mamának frissen vett kosárkát, meg a rafiát, miközben mi eltöltöttünk egy utólag kellemessé váló emléket a fõvárosban, jövõre remélem nagyobb helyen lesz, különben megint csak börzére járok majd félévente.

Egyébként összességében kizárólag két dolog, a tömeg és az, hogy nem volt pénzem, vette el a kedvemet, mert a csúszások meg a fentebb felsorolt szervezési hibák engem hidegen hagytak, elvoltam, a standok elõtt sétálgatva, a színpad elõtti székek egyikében ülve, a Gödör kiszolgálópultja mellett állva, jól éreztem magam. Judittal akkor is, mikor az ölemben ült, vagy mikor kézenfogva sétáltunk a Deák utcában a bankautomata felé, de akármikorra gondolok, jól éreztem magam ma vele. Meg, mikor nem nyafizott, Andrissal is, valamint fel-feltûnõ pesti képregényes és nem képregényes ismerõseimmel, kávéztunk, üdcsiztünk, beszélgetcsiztünk, érdekes volt minden beszélgetés, a rajzolókkal, kiadókkal, szóval ellettem volna ott majd’ végig, ha Pesten élek, amit nem akarok soha életemben. Kihagytam, és bánom, hogy Marabunak szerettem volna mondani, hogy a legjobb strip a világon szerintem a Dodó, tízbõl kilenc jól esik, jobban, mint bármelyik, beleértve akár a Pszichoparkot is. Annál tízbõl kb. három és fél az arány.
Andis hazafelé azt mondja: - Azért én nem bántam meg. Tizenkettõtõl fél hatig jó volt neki, ami nagy ajándék számára, gondolom. Vett vagy 10 amerikai Marvel képregényt, fõleg Pókembereket, de elég jókat, az egyikben benne van a Fõnix-Pókember. Ezt is csak azért sajnáltam, mert eredetileg a Kaliber Joe-t vagy a Batman: Hush 1-2-t akarta megvenni, de elcsábította a 250,- Ft/darab ár. Ha kevesebb amerikai kiadás van ott, talán Kaine-t se sajnálom annyira, látván, hogy nem nagyon fogy a Vertigo (remélem, ezt rosszul ítélem meg), több Pinkhell, Dampyr, Megtorló, vagy egyéb más magyar vagy magyarított kiadvány kelt volna el, ha már a fesztivál egyik apropója, hogy annyi képregény jelenik már meg itthon is. Azt is sajnáltam, hogy a kepregeny.net és társalapjai, az az eszméletlen munka, ami az „amatõr” honosításban és internetes közösségszervezésben található, nem került felszínre (míg ott voltam). Marabu emelte ki, hogy a fordítóknak nagy felelõssége van, de szerintem a fordítók alatt itthon nyugodtan lehet érteni a szabadidõben, nem pénzért vállalt – igazán nagyra becsülendõ magyarításokat.

Nem lehet kerek egész ez a tudósítás, mert nem voltunk ott végig, s az elsõ két óráról is lemaradtunk. A keret is csak annyi, hogy ez volt az elsõ képregényfesztiválom.