Ablak a Vakra - Depresszív jövõkép

Írta: Debreczeni kulturha László 2007. március 06. kedd, 19:09

Szárnyas fejvadász, 12 majom

Van a sci-finek egy sajátos hangulatvilága, amit mindmáig se nem akar, se nem tud levetkõzni: ez pedig nem más, mint az, hogy meglehetõsen negatívan állnak a jövõképhez. (Persze az általánosítás csúnya dolog, és nem is igaz minden sci-fi-re, de a legtöbbre...) Csekély malíciával meg is jegyezhetnénk, nem is hiába. E havi filmmustránkban két nagyszerû rendezõ munkájával foglalkozunk, melyek mindmáig csemegének számítanak...

Szárnyas fejvadász (1982)
Blade Runner
rendezte: Ridley Scott

Hogy ne kezdjem agyondicsérni ezt a filmet, mindenekelõtt el kell árulnom valamit. Elsõ, vágott formájában jókorát bukott, pedig ha egy Philip K. Dick könyvbõl nem jó sci-fi kerekedik, az a rendezõ hibája. Hogy a Nyolcadik utas: a Halál után Scott mégis csak kitett magáért, az a rendezõi változat 1992-es hatalmas sikere bizonyítja. A díszletért és a látványeffektusokért is Oscar-díjra jelölték, a már említett Dick-mû (Álmodnak-e az Androidok elektronikus bárányokkal?) képekbe öntése pedig megér egy misét. Ízig-vérig kultuszfilm, minden kettõsségével együtt.

The movie: 2019, Los Angeles. - Az ember megteremtette hasonmását, mely végül fizikailag túlszárnyalta teremtõjét, és intelligenciában is felveszi vele a versenyt. De leginkább az élettartamukban különböznek az embertõl - a földön kívül alkalmazott replikánsok élettartama mindössze négy év. Jelenlétük a Földön tilos, mégis, Roy (Rutger Hauer) ötödmagával megszökik, és ismeretlen céllal a tiltott bolygóra menekül. Szándékaik nem ismertek, de jelenlétük roppant aggasztó – ezért kapja Deckart (Harrison Ford), a fejvadász azt a feladatot, hogy vonja ki õket a forgalomból. Deckart profi fejvadász, de a bizarr és mindenen túli metropolisz, amelyben él, a feladat nagysága és veszélyessége, valamint a gyönyörû és érzéki Rachel (Sean Young), aki maga is replikáns, olyan terhet rónak rá, amellyel nehéz megküzdenie. És önmagának feltett kérdései lassan nem különböznek a Roy által feltett kérdésektõl, melyre itt a Földön, pontosabban a Tyrell cégnél keresi a választ...

Az ember patetikusságát, szánalmasságát is jól kiemelõ mû ugyanúgy foglalkozik a technicista szemléletmóddal, mint a Frankensteinbõl megismert problémakörrel (a tudatra ébredt teremtmény léte értelmének keresése). A szemkápráztató vizuális megoldások mellett Vangelis zenéje is hol elvarázsolja, hol elborzasztja a nézõt. A magasabb erõk által manipulált tettek kifejezõdése, a gyötrõdés és az elmúlás gondolata jól követhetõ a történetben, mint ahogy a posztmodernitás és a hõsök/antihõsök belsõ konfliktusai is. Káprázatosan komplex, elgondolkodtató film, mely nem csak a tudományos-fantasztikus mûvek rajongóinak ad maradandó élményt.


12 majom (1995)
Twelve Monkeys
rendezte: Terry Gilliam

A Monty Python csoporttag Gilliam, ki olyan emlékezetes filmeket tudhat magáénak, mint a Halászkirály legendája, a Félelem és reszketés Las Vegasban, vagy a Brazil, ezen rendezésénél sem végzett gyenge munkát. Ráadásnak olyan szereplõgárdát vonultatott fel, mint Bruce Willis, Madeleine Stowe vagy épp Brad Pitt (aki ezen szerepéért elnyerte a legjobb férfi epizódszereplõnek járó Golden Globe díjat 1996-ban, és ugyanezen éven Oscar díjra is jelölték ebben a kategóriában.).

The movie: 2035-ben járunk, negyven évvel az után, hogy egy rejtélyes vírus hatására az emberiség java része kipusztult. A Föld újra az állatok és a növények otthona lett. A kevés számú túlélõ zárt óvóhelyeken és alagutakban húzódik meg, s próbál megoldást találni, miként juthatna vissza a felszínre, és miként keríthetne gyógyírt a fertõzésre. Tudósaik merész tervet agyaltak ki: vissza kell küldeni valakit a múltba, hogy kinyomozza, kik és hogyan terjesztették a betegséget. A nyomok pedig a titokzatos hadsereghez vezetnek: A Tizenkét Majom hadseregéhez...
James Cole-t (Willis) éri a megtiszteltetés (miután antiszociális bûnözõnek minõsítik...), hogy a roppant veszélyes küldetésben próbát tegyen – kijelölik "önkéntesnek"… Az út pedig az elsõ világháborún, egy diliházon, egy reptéren (etc, etc, etc) át vezet a végkifejletig...

A szokásos idõutazásos - lézerpisztolyos agymenések után Gilliam filmje üdítõen elegyíti a negatív holnapot a negatív mával: az emberiség problémái, a globalizáció, a környezetszennyezés, az õrület sok-sok formája feltûnik a filmben, miközben csak gyõzzünk pislogni a fejleményeken.
Kötelezõ darab!