Kepes Központ, Eger - Sajtóanyag

Írta: törõ 2010. július 15. csütörtök, 22:36

Egerben hamarosan felépül a nemzetközi jelentőségű művész, Kepes György, (konkrét és szellemi) hagyatékát bemutató kiállítás és központ. A Kepes György Nemzetközi Művészeti Központ a volt egri Ifjúsági Ház épületében kap helyet egy alapos átépítés után. Mivel a neten jelenleg viszonylag kevés infó olvasható a Kepes Központról, ezért itt publikáljuk a legfrissebb sajtóanyagot, néhány idevágó linkkel megspékelve.

MTV Videótár >
Az MR1 Kossuth rádió riportja a Kepes Központról >
Az Építészfórum írása >
Gyorgy Kepes, founder of CAVS at MIT (in English/angolul) >

Kiállítás a budapesti Ludwig Múzeumban:
A fényjátékosok: Kepes György és Frank Malina - a technológiától a művészetig és vissza
2010. szeptember 3 - november 21.

Kepes György Nemzetközi Művészeti Központ, Eger

Sajtótájékoztató - 2010. június 25. Eger, Városháza, Díszterem

Kepes András:

Hatvanas évek…
Kepes György jó harminc év után, a hatvanas években jött először haza, Magyarországra. Ferihegyen a vámos megkérdezte tőle, hozott-e valamit ajándékba a családnak. Csak két képet, amit én festettem felelte nagybátyám. Mit ábrázol? kérdezte a vámos. Nagybátyám elgondolkodott: Nincs rajta se ember, se táj. Szóval, nem ábrázol semmit szögezte le a vámos. Megnézném. Nagybátyám szétnyitotta a kartondobozt, a vámos belekukkantott, majd gúnyosan elhúzta a száját. Ezt hozta a családnak?! Lesz nagy öröm! aztán elfordult, ne lássák, hogy mindjárt megpukkad a röhögéstől. „Vén bolond, gondolta, ahelyett, hogy farmert és rágógumit hoztál volna a gyerekeknek…” Amikor aztán néhány évvel később, az első nagy hazai kiállítás után nagybátyám itthagyott egy-egy képet ajándékba szüleimnek, nővéremnek és nekem, alig tudtuk kifizetni a vámot.

Hetvenes évek…
A hetvenes években jártam először Amerikában. Lázadó amerikai unokatestvéreim látványosan fittyet hánytak apjuk művészetére és tudományára, nagybátyám örült, hogy végre van valaki a családból, aki boldogan hallgatja a történeteit. Uzsonnára Gropius nénihez vittek vendégségbe. Walter Gropius, a Bauhaus zseniális alapítójának özvegye abban a villában élt, amit még a férje tervezett. Eredeti Breuer-bútorok a szalonban, mint nagybátyáméknál is, a falakon Klee, Moholy-Nagy, Kandinszkij, Kepes művei. Miközben a Sacher-tortát falatoztuk Gropius néninél mindig Sacher-torta volt uzsonnára, ha vendégek jöttek , hallgattam a beszélgetést: „Jó fiú volt Kandinszkij, emlékszel, amikor... ez a Moholy-Nagy nagyon tehetséges volt, de elviselhetetlen fráter…”. Rólam teljesen megfeledkezve beszélgettek, én meg úgy éreztem, mintha egy időgép fél évszázaddal visszaröpített volna az időben. Napokig olvasgattam nagybátyám könyvtárában, régi fotók, festmények, kéziratok, folyóiratok között kutattam a dolgozószobájában és a pincében. Micsoda élmény lehetne ez másoknak is, gondoltam.

Nyolcvanas évek...
A nyolcvanas évek végén Mengyán Andrással, az Iparművészeti Főiskola akkori dékánjával ismét Kepes György pincéjében kutattunk. Sikerült rábeszélni nagybátyámat és unokatestvéreimet, hogy a Kepes-művekből festményekből, rajzokból, fotókból, fotogramokból, könyvekből, dokumentumokból ajándékozzanak hazai gyűjteményeknek: a Fotómúzeumnak, a Szépművészetinek, az Iparművészeti Főiskolának, és alapítsanak egy Kepes Központot nagybátyám munkásságának szellemében. Mengyán, maga is kitűnő művész, nagybátyám tisztelője segített szakértelmével a válogatásban és a szervezésben. Ekkor állt össze az az óriási anyag, ami az egri Kepes Gyűjtemény alapjául szolgált.

Kilencvenes évek...
1991-ben Egerben megnyílt az ideiglenes Kepes Gyűjtemény, a Vitkovics-házban. Aztán nem történt semmi.

2006. október 4.
Kepes György születésének századik évfordulója. Talán végre megnyílik a végleges Nemzetközi Kepes Központ.

Kiállítások a Kepes György Nemzetközi Művészeti Központban

Az Alapítvány a Komplex Kultúrakutatásért (továbbiakban: AKK) egy olyan élő közösségi intézményt hoz létre, amelyet nevelő szándékkal állít a társadalom szolgálatába és amely kész arra, hogy a potenciális látogatók lehető legszélesebb rétegét tudja megszólítani.

Alapvető szándékunk az, hogy egy kollektív szellemi műhely kiépítésével a ránk bízott gyűjtött, őrzött és feldolgozott kulturális javakat az általuk közvetített élmény és üzenet mind teljesebb körű átadásával tudjuk biztosítani az egymást követő nemzedékek számára.

Kepes György életművének, hatásának, illetve a művészetét meghatározó, több szálon futó összefüggések bemutatásában kulcsfontosságú szerepet szánunk a kulturális együttműködés formáinak. Nemcsak folyamatos kapcsolattartást és közös programokat tervezünk a magyarországi társintézményekkel, de a kooperáció lehetőségeit keressük több hazai és a külföldi alapítványi múzeummal, műgyűjtőkkel, valamint a művész gondolkodását tükröző és a mai napig hatalmas szellemi és anyagi tőkét koncentráló nemzetközi intézményi hálóval.

A Művészeti Központban egy olyan látogatóbarát intézményi struktúra kiépítését tervezzük, amelynek karakteres arculata, folyamatosan változó, évente legalább két alkalommal megrendezendő, egy-egy aktuális és a közönség számára különösen izgalmas témát körüljáró időszaki kiállításai nem csak ide vonzza az országból és a tágabb régiókból az érdeklődőket, hanem folyamatosan visszatérő látogatóként meg is tartja őket.

Az Alapítvány által megvalósítandó beruházás eredményeként létrejövő művészeti központ az ország és a tágabb régió egyik legnagyobb és tematikáját, gyűjteményeit, adottságait figyelembe véve a hazai kulturális élet hiánypótló, kiemelt jelentőségű intézménye lesz, amely a kulturális turizmus lehetőségeit kihasználva fontos szerepet tölthet be a jelenlegi Budapest központú múzeumi élet decentralizálásában.

A Kepes György életművét bemutató állandó kiállítás

Az AKK Alapítvány kezelésében lévő, illetve az Egri Kepes Múzeum törzsanyagában szereplő műalkotások reprezentatív darabjainak bemutatásához egy jól áttekinthető, transzparens módon tagolt, a különböző installációs elemeket ésszerűen használó kiállítótér felállítása indokolt. Kepes György több csomópont köré szervezhető és az általa használt műfajokat és technikákat egyenrangúan kezelő életműve kiváló lehetőséget ad egy tipológiai rendszerezésére épülő kiállítási koncepció megvalósítására. A tárlat szigorú, kizárólag a kronológiai rendet követő felépítése nem szerencsés, hiszen az meglehetősen didaktikus. Sokkal több asszociatív teret biztosít a nézőnek, s ebből kifolyólag válik látogatóbaráttá a műfaji csoportokat és képzőművészeti technikákat követő elrendezés, amely az alkotásokat bizonyos ikonográfiai metszéspontok köré rendezi el.

Az állandó kiállításon bemutatott műtárgyak kombinálhatóságát, az újrarendezés lehetőségét nem csak a műtárgyvédelmi előírások teszik kötelezővé, hanem a Kepes-hagyatékban fellelhető műtárgyak száma eleve lehetőséget ad a folyamatos változtatásra és bővítésre. Az újabb szerzemények bemutatása és a gyűjtemény törzsanyagában betöltött helyének vizsgálata kisebb léptékű, egy terem leválasztásával megvalósítható kamarakiállítások formájában történhet meg.

A művész életútjának a kiállításon való bemutatása kronologikus sorrendben, tematikus szálak mentén elrendezve nyerne kialakítást.

• Az 1920-as évek végén a Képzőművészeti Főiskola festő szakos hallgatójaként a Progresszív Fiatalok csoportjával Kassák Lajos Munka-körében betöltött szerepétől elkezdve a Moholy-Nagy Lászlóval együttműködve eltöltött németországi periódusig többnyire tárlókban, archív, illetve a művész által készített fényképeken, fotogramokon kerülne bemutatásra.
• A Keresztury Dezsővel együtt írt Rózsa Sándor film forgatókönyv életképei mellett a kiállítás első felében lennének láthatók az 1930-as évek közepén a művész londoni periódusának design munkái. Az évtized második felében, a chicagói New Bauhausban, illetve a School of Design-ban ismét Moholy-Nagy mellett, az intézmény Fény Tanszékét vezető professzorként eltöltött időszak, majd a New York-i Brooklyn College (ahol a szintén világhírű Saul Bass munkatársaként dolgozott) elismert oktatójaként tevékeny művész alkotásai különböző installációk, fényrajzok és grafikai munkák formájában kerülnének a látogató elé.
• Legvégül Kepes György Bostonban eltöltött évei kerülnek felelevenítésre, ahol 1967-ben az MIT (Massachusetts Institute of Technology) egyetem berkein belül megalapította a CAVS (Center for Advanced Visual Studies)-t, amely a világon az első olyan intézet volt, ahol a tudomány és a művészet kapcsolatával foglalkoztak. A művész által irányított CAVS-ben a modern művészet számos új ága és műfaja született meg (különböző kinetikus művészeti ágak, lézer művészet, sky art, video- és kompjúterművészet, a digitális technológia lehetőségeit kiaknázó médiumok, valamint a fotó- és az amatőr kísérleti filmművészet megújítása.)
• · Az 1950-es évek elejétől Kepes György ismét elkezdett aktívan festeni. Az ezt követően haláláig folyamatosan készülő képei érdekes összefüggéseket mutatnak a könyveiben művészet-teoretikusként megfogalmazott elveivel és oktatási tevékenységével, fotogramjaival, illetve azokkal a városléptékű, komplex ökológiai fénykörnyezetet teremtő kinetikus installációival, illetve murália-terveivel, amelyek az Egyesült Államok legreprezentatívabb helyein kerültek felállításra. (pl. Kinetikus fényfal New York, Times Square, a KLM Repülőtársaság központi irodájának váróterme; New York, Pan Am Building előcsarnoka; New York, St. Mary katedrális üvegablakai, San Francisco, Rohm&Haas Building földszinti csarnokai Philadelphia, Boston, metró, Harvard Square Station, stb.)
• A felsorolt nagy hatású munkák mellett újabb csoportot alkotnak Kepes meg nem valósult tervei, amelyek tanítványai és követői számára a mai napig ösztönzőleg hatnak. (pl. a Boston Harbour fényinstallációja, Baltimore-i Fénytorony, stb.)

A kiállítás megtervezésében és a bemutatásra kerülő művek logikai kapcsolatának kialakításában érzékeny hangsúlyt jelentenek azok a kinetikus installációk, amelyeket Kepes különböző mérnökökkel együttműködve dolgozott ki. Lángok kertje című programozott fényműve mellett (amelynek Paul Earls szerezte a zenéjét) rekonstruálásra kerülne Kepes a Milánói Triennálén 1968-ban bemutatott A város éjszakai képe című fényfala, illetve az elsőként a washingtoni Smithsonian Intézetben az Explorations tárlaton szereplő Fotóelasztikus járdája.

Végül nem hagyható figyelmen kívül a művész életútját meghatározó és annak egyes fejezeteit összetartó, szigorúan következetes filozófia, amelynek lényegi alapvetése és összegzése nemcsak a korszak legolvasottabb építészeti és formatervezési folyóirataiban, de számos könyvben és jelentős konferenciákon tartott előadások anyagában került publikálásra. Ezek a tanulmányok további érdekes adalékként szolgálhatnak Kepes György művészetének megismeréséhez és az általa képviselt eszmeiség hazai recepciójához. Az interaktív konzolok és az érintőképernyős terminálok, amelyek az életműhöz kapcsolódó dokumentumokban való eligazodást segítik és a művész hagyatékának virtuális galériáját jelenítik meg, elengedhetetlen szerepet kapnak a kiállítás megtervezésénél. A források összegyűjtése az AKK alapítvány által finanszírozott monográfiához végzett művészettörténeti kutatás formájában másfél éve megszakítás nélkül folyik.

A Kepes György Nemzetközi Művészeti Központ médiaművészeti kiállításának ismertetése

Az utóbbi néhány évtized a médiumváltások időszaka volt. A jelenben is tartó, sőt egyre fokozottabban érvényesülő radikális technikai átrendeződés kikerülhetetlenül alakította át a személyes és nyilvános kommunikáció típusait, terét, idejét.

Ezek a változások tovább forradalmasították és demokratizálták a társadalmi kapcsolat közismert formáit. Az egységes vizuális tér felbomlásával napjainkra egy újramediatizált világ jött létre, amely egy minden interfészen túlmutató és a többi médiát saját maga önreflexivitására használó heterogén reprezentációt teremtett. Ez a folyamat a médiumok művészeti célra való felhasználásában olyan átrendeződéssel járt együtt, amely a médiaművészet súlypontját a reális és a virtuális közötti hibrid területet vizsgáló technikák alkalmazása felé tolta el, új értelmet adva az interdiszciplinaritás fogalmának.

Ezeknek az új médiáknak a jelenléte és felhasználása egy teljesen újfajta dramaturgiai logikát követelt meg az alkotóktól. A felmerülő ezernyi lehetőség recepciója, a korábban nem ismert helyzetek tanulmányozása és az ezekkel végzett kísérletekből táplálkozó tapasztalatok nem csak a befogadók, de a mérnökök és a tudósok számára is jelentős támpontot nyújtottak az új eszközök társadalmi hatékonyságának felismerésében és a fejlesztések továbbgondolásában. Az utóbbi években olyan, korábban csak a tudományban ismert műfajok, elnevezések és konceptuális stratégiák épültek be a művészettörténeti és muzeológiai diskurzusba, mint a Cybernetic Art, a Robotic Art, a Kinetic Art, a Telematic Art, a Computer Art és a NetArt.

Ezeknek a művészet nyelvére átemelt kifejezési formáknak a megfogalmazása a második világháború idején, a hadászati technológia és a műszaki tudományok robbanásszerű fejlődésével került napirendre. A háború szükségessé tett számos jelentős műszaki fejlesztést, beleértve a digitális számítást és radart, valamint az ezekkel kapcsolatos tudományos diskurzust. Ez a folyamat vezetett az 1950-es évek elején a kibernetika, az információelmélet és az általános rendszerelmélet megszületéséhez. Bár a háború alatt születő művészi kísérletek (így például Kepes György kamuflázs-projektje) a hadászatban a gyakorlatban végül soha nem kerültek alkalmazásra, a technológiát a művészet nyelvén átszűrve humanizáló alternatívák egyre szaporodtak. A gyakran a Bauhaus környezetéből érkező emigráns művészek az Egyesült Államokban letelepedve olyan eredményekkel tették termékennyé az utópikus jellege és radikalizmusa következtében elavulttá váló avantgárd művészet nyelvét, amely az interakció és a multimédia alkotó módon való felhasználásával nem csak a kinetikus művészet újragondolására voltak hatással, de olyan, a performansz és az interakció egymásra hatásából születő folyamatok iránt fogékony kezdeményezéseknek is igazodási pontot jelentettek, mint a Fluxus-csoport.

A számítógépes képalkotás fejlődésével a mozgóképművészet és az animáció műfajában is érdekes, gyakran az elektronikus zene által nyújtott lehetőségeket vizualizáló folyamatok és kísérletek születtek. Az új médiákat használó alkotók a legtöbbször több területen, műfaji megkötések nélkül, gyakran team-munkában dolgozva hozták létre jellegzetes, összművészeti alkotásaikat.

Mivel Kepes György már az 1940-es években felismerte a tudományos gondolkozás lehetőségeit egy, a környezetünket átalakító totális vizuális nyelv megteremtésében és a művészet társadalmi hatóerejének több művészeti ág komplex együttműködésével történő kiterjesztésében, személye és elvei egyfajta katalizátor szerepet töltötték be az új médiumok iránt elkötelezett alkotók számára az új médiumokkal történő képalkotás lehetőségeinek feltérképezésében. Előadók, zeneszerzők, filmesek, tudósok, építészek és tervezők minden lehetőséget megragadtak arra, hogy a medialitás problémáját kutatva ezeket a mintákat közvetve vagy közvetlen módon alkalmazzák a modern művészet fogalmának újragondolására. Az 1960-as években az egyre kifinomultabbá váló technológiák együtt jártak a diszciplína kritikai értelmezésére tett kezdeményekkel, amelyek a világunkat átalakító rendszerekre teoretikusan reflektáló médiatudomány megszületéséhez vezettek.

1965-ben és 1966-ban rendezték meg az első számítógépes grafikai kiállításokat a Stuttgarti Egyetem Galériájában, illetve New Yorkban, a Howard Wise Art Galleryben. A Billy Klüver által szintén 1966-ban, New Yorkban létrehozott Experiment in Art and Technology nevű szervezet olyan művészeket volt képes megnyerni magának, mint Robert Rauschenberg vagy Robert Whitman. Ez a kezdeményezés a Kepes György által az MIT-n alapított Intézet közvetlen párhuzamának tekinthető. Kepes György környezetében, a művész által alapított Center for Advanced Visual Studies tanszéken dolgozó professzorok és ösztöndíjasok a későbbiekben nemzetközileg is elismert, nagy karriert befutó művészekké váltak. Az AKK alapítvány gyűjteményéből szervezett médiaművészeti kiállításon Kepes György hatása, tanítványainak és munkatársainak, illetve az általa képviselt elveket és művészetfilozófiai problémákat életművükbe vele párhuzamosan, de más előjelekkel és súlypontok mentén beépítő művészek alkotásai kerülnének bemutatásra.

Közülük a két legfontosabb a videóművészet műfaját megteremtő, de az experimentális zene területén, illetve a nemzetközi FLUXUS-művészet létrehozásában is elévülhetetlen érdemeket szerző Nam June Paik, illetve a ZERO-csoport egyik megalapítója, a kinetikus művészetet a természet elementáris erőiben rejlő struktúrák felszínre hozását SkyArt akciók keretében megteremtő Otto Piene.

A Kepes-tanítványok közül a kiállítás olyan nemzetközi karriert befutó művészeket is be kíván mutatni, mint a fényművészetet kibernetikai alapokra helyező Weng- Ying Tsai, illetve Vassilakis Takis, valamint az első művészfilm megteremtőjeként számon tartott Van Stan Der Beek.

Interaktív kiállítási terem a médiaművészeti múzeum szintjén

„Látva lássatok” - Interaktív kiállítás a Kepes György Nemzetközi Művészeti Központban

A tudományok és művészetek között igen mély, lényegi együttműködés zajlott számos területen a XIX. század folyamán. Ez a párbeszéd a XX. század elején megszakadt. A század közepére lényegi módon megváltoztak a természettudományok és a műszaki tudományok, illetve lényegi módon megváltozott a modern művészet is. A tudományos eredmények hatására megváltozott világkép embere nagy bizalommal fordult a haladás eszméje felé, a technika a szó szoros értelmében új perspektívákat új távlatokat nyitott számára, és a közelség és távolság új képeire érzékeny művészek a maguk területén is új dimenziókban gondolták el műveiket, installációkat terveztek, város léptékű kezdeményezésekkel álltak elő. Kepes György kezdeményezései, kutatása, intézete az MIT-n és az 1956-ban megjelent New Landscape-könyve is arra tett kísérletet, hogy új párbeszédet kezdeményezzen tudományok és művészetek között.

Azóta a tudomány megítélése többször változott, a haladás eszméjét megtépázta az a tapasztalat, hogy az ember, s az általa működtetett társadalom nem racionális képződmény. A technika teremtette helyzetek sok nehézséget okoztak számunkra, a haladás a csömörig fokozott fogyasztással azonosult. Mindezen krízisek, válságok a hetvenes-nyolcvanas évekre a modernség összeomlásához vezettek. A kilencvenes évektől azonban a modernitás utáni kor, a globalizáció néhány pozitív vonása is kezdett megmutatkozni. A természettudomány sok újat tudott meg az Univerzumról, de ez már alig változtat az emberek gondolkodásán. Az emberrel kapcsolatos tudományok és az új kommunikációs módok viszont elkezdték újrahálózni az emberi kapcsolatokat, új tartalommal kitölteni a társadalmi mikrostruktúrákat. Számos tudományos területen zajlott le a korább sejtettnél jelentősebb - és az előző időszak fejlődéseszményétől lényegesen különböző szemléletű - tudományos fordulat a komputerek, a digitalizálás terjedésével. E területek egyik legfontosabbja a látással, a képekkel kapcsolatos. A látás, a tekintet a nyolcvanas évektől meghatározó témája lett a tudománynak a neurológiától a filozófiáig, és meghatározó témája lett a mindennapi élet legkülönfélébb területeinek a gyógyítástól a biztonságtechnikán át a reklámig. A látással, a képalkotással, a vizuális kommunikációval kapcsolatos új tudások, használatmódok meghatározó befolyást gyakorolnak munkánk szervezésére, szabadidőnk eltöltésére, környezetünk formálására, vágyaink megfogalmazására egyaránt.

A Kepes György NMK egyik szintjére elképzelt interaktív, folyamatosan változó kiállítás témája a tudományok és művészetek között párbeszédet szorgalmazó, Kepes megfogalmazta elképzelés jegyében fogant. Témája a látás, a tekintet problémája a kutatás, a művészet, a technikai változások, a mindennapi élet területén. A kiállítás a ma szokásos módon több szinten strukturált tudást kínálna, amely az egyes témákat egyaránt hozzáférhetővé tenné egy ötéves gyermek számára vagy a tudós specialista számára - mindkettőnek természetesen a maga módján. Így a kiállítás jól tagoltan, de egyugyanazon a térben lenne látvány, játszóház, komoly kísérleteken helyszíne, tudásközpont. A kiállítás előkészítésébe igen különféle tudományterületek specialistáit és gyakorlati embereket kellene bevonni, szakanyagokat begyűjtve, ugyanakkor magát a teret technikusok segítségével képzőművész formálná meg, hogy a tudás élménnyé váljék. A kiállítás megjelenne a világhálón, egyfelől előzetes virtuális bejárást biztosítva az érdeklődőknek, másfelől kitágítva a kiállítási teret a látásra vonatkozó sokféle típusú tudás integratív és kreatív közkinccsé tételével.

A Kepes György Nemzetközi Művészeti Központ időszaki kiállításai

Mivel a médiaművészet alkotóinak feltérképezése a művészeti piac és az egyetemi művészeti oktatás átrendeződésével a jelenben ismét fokozottan aktuálissá vált, az
AKK Alapítvány időszaki kiállításai között feltétlenül szerepelnie kell olyan bemutatóknak, amely a világ több városában kialakított és nagy reputációnak örvendő médiaművészeti intézetekre és eseményekre reflektálnak. (pl. Karlsruhe: ZKM; Linz: Ars Electronica Museum, Neues Museum, Weserburg; München, Media Art Sammlung Götz, stb.)

A bizonyos összefüggések mellett tematikusan kialakított tárlatokon túl lehetőség nyílik olyan életmű-kiállítások megszervezésére is, amelyek alkalmat adnak a Kepes személyéhez tanítványi vagy munkatársi szinten kötődő alkotók mélyebb kibontására.

• Nam June Paik életműkiállítás
• Otto Piene és a német Zero csoport kiállítása
• Vasilij Takis művészetének bemutatása

Lehetőség van az alapítvány tagjainak kapcsolatrendszerén keresztül a külföldi magánalapítványok és jelentős magángyűjtemények bemutatására.

• Gorelli gyűjtemény bemutatása (a XX. századi francia klasszikus modern művészet fődarabjai)
• Leuning gyűjtemény bemutatása (a német és osztrák progresszív művészet kiemelkedő képviselőinek művei)
• Maeght Foundation bemutatása (az európai avantgarde művészet képviselőinek gyűjteménye)
• Gugenheim Foundation bemutatása (az egyetemes művészet legkiemelkedőbb alkotóinak gyűjteménye)

A szakmai világ számára köztudott, hogy a magyar származású művészek milyen rendkívüli szerepet játszottak a média- és mozgóképművészet megteremtésében és úttörő kísérleteik hogyan befolyásolták a műfaj jövőjét. John Halas, Jules Engel, George Pal, Pierre Földes életművének hazai tanulmányozása és retrospektív bemutatása nem csak a túlmediatizált világunk hátterében megbúvó heurisztikus folyamatok megértésében nyújthat támpontokat, hanem a vizuális kultúra társadalmi hatóerejének vizsgálatát előtérbe állító újabb kutatások alapjaként is szolgálhat. Ennek megvalósításában külföldön a Los Angeles-i Center for Visual Music, illetve az IOTA Center, itthon pedig a C3 Alapítvány kutatóbázisa mellett a budapesti Pixel Galéria nemzetközi kapcsolatrendszere, illetve a kecskeméti Magyar Animáció Házával történő együttműködés biztosít újabb lehetőségeket a téma minél sokoldalúbb körüljárásában.