A Művészetek Palotája fotópályázatot hirdet - a Magyar Fotográfusok Háza

Írta: Erdős Mária 2010. január 17. vasárnap, 09:58

Elképzelés lehet sok, megoldás/kivitelezés talán kevés

A Művészetek Palotája fotópályázatot hirdet a Magyar Fotográfusok Háza – Mai Manó Ház szakmai támogatásával: Élmény! Minden tekintetben. címmel.
A pályázat célja, hogy a résztvevők a művészi alkotás és befogadás élményét a fotográfia eszközeivel megörökítsék és megosszák a képek nézőivel.

A Művészetek Palotájában olyan színpadi helyet kap a komolyzene, opera, jazz, világzene, tánc, és könnyűzene, hogy nem csak hangi, de vizuális élményt is nyújt a közönség számára. Közönségterei -otthont adva gyermekfoglalkozásoknak, családi és ifjúsági programoknak, kamaratárlatoknak- minden érzékünkre hatással lehetnek. Élmény! Minden tekintetben.

A pályamunkák a fotográfiai műfajok széles skáláján mozoghatnak az alábbi kategóriák szerint:

1. A felidézett élmény (a művészi alkotás és befogadás élménye)
2. Kreatív (a művészi alkotás eszközeit, körülményeit megjelenítő csendélet, absztrakt, hangulatkép)
3. A Művészetek Palotája épülete (külső, belső, valamint a szűkebb és tágabb környezete)

A kiírás szerint a fotográfiai megjelenítést nem szükségszerű a Művészetek Palotájában elkészíteni, mivel nem a helyszín, hanem a megmaradt élmény a lényeg!

Egy esemény bármely érzékünkre hatással lehet.

Engem -mint a képzőművészet pályáján megrekedt, de azon még működni próbáló egyént- jobban érdekel a vizuális élmény és annak nézőre kifejtett hatása. Különösen, ha egy vizuális alkotás és befogadásának élménye, egy másik vizuális alkotás befogadásával válik ismét élménnyé.

Elképzelés lehet sok, megoldás/kivitelezés talán kevés.

Számomra az egyik lehetséges kiindulópont egy könyv, mely több vizuális kommunikációval foglalkozó egyetemen és főiskolán ajánlott.

RUDOLF ARNHEIM, német származású, amerikai professzornak 1954-ben megjelenő Vizuális élmény c. könyve az alkotó látás pszichológiája, mely a vizuális nyelv és a műalkotás látásának kérdéseivel foglalkozik. Írásaiból kiderül, hogy sem az alkotó, sem az alkotást szemlélő egyénisége nem foglalkoztatja.

Tudja, hogy a néző általában a művészi formában eszközként használt vizuális elemeket (egyensúly, alak, szín, fény, tér, stb. ) úgy keresi egy adott műben, mintha az a művészi forma célja lenne. Vizsgálódása alá így az a fajta befogadási élmény esik, melyben a művek jelentéstartalma, a nézőkben élő elképzelések alapján alakul, az eredeti elképzelés kiteljesedik.

Leírása szerint az észlelés a lényeg megragadásával kezdődik, melyhez csak később kapcsolódnak a további részletek. Ez egy egyszerű és sokunk által tapasztalt folyamat. De (folytatva gondolatmenetét) míg az érzékszervek a konkrét látványra korlátozódnak, addig az észlelés során kialakult észlelési fogalmak az elvonttal foglalkoznak. Így az észlelés –egy Arnheim írását feldolgozó értelmezés szerint- azt végzi el az érzékszervek szintjén, amit a gondolatok szintjén megértésnek nevezünk.

Mivel a látás és az emlékezés szoros kapcsolatban áll egymással, megjelenik az egyszerűségre való törekvés is, ahol minden ingeralakzat igyekszik az adott körülményekhez képest olyan észlelést létrehozni, mely a lehető legegyszerűbb. 

Az egyszerű alak pedig mindig hozzájárul a fizikai egyensúly megteremtéséhez, egyetemes világunk kaotikus állapotának egész működéséhez.

Most visszatérve az egészben egy részre vagy darabra, ember szervezte/alkotta dologra, felteszem magamnak a kérdést. Mit tud adni a látvány, ha az a szemlélő számára egyensúlyt mutat?

Vizuálisan az egyensúly az erő olyan elosztása, melyben minden akció  nyugalmi helyzetbe kerül. Egy kiegyensúlyozott kompozícióban kölcsönösen meghatározza egymást minden tényező, olyan mértékben, hogy tovább semmiféle változás sem tűnik célszerűnek.

A látvány egy nyugalmi állapothoz hasonlóan, tartósan nem billen, nem billenhet ki.

Minden ember vágya (szerintem), hogy egy hasonló állapotot elérjen. Egyensúlyt közte és a világ között, mely soha ki nem billen, mely nyugalomban, de nem a tétlenség állapotában van.

Egy Arnheim írásaira utaló megfogalmazásban szerepel az a gondolat, hogy az egyensúly a célja minden megelégedésre törekvő vágynak, megvalósítást sürgető feladatnak, megoldásra váró problémának.

Egy esemény, ha a legteljesebb mértékben, nem csak a látásunkra, hanem minden érzékünkre hatást gyakorolva létre tudja hozni bennünk az egyensúly állapotának érzését; az (számomra) élmény minden tekintetben.