Időn innen, téren túl.. - DVD turkáló 2

Írta: Molnár Enikő 2010. január 17. vasárnap, 09:51

Felelőtlen ígéretnek tűnt, hogy akciós kosár aljára került remekművek bemutatására vállalkozzam. Most ünnepélyesen elnézést kérek magamtól kishitűségemért, igenis vannak ilyenek!

Valamikor réges-régen, egy messzi távoli földön készült sok-sok magyar rajzfilmes munkájával egy animációs film, egy kultikus sci-fi adaptációjaként. A helyszínünk franciahon, animátoraink a Pannónia Filmstúdió alkalmazottai, az év 1982., a regény pedig Stefan Wul: Les Maitres du Temps (Az idő urai) című klasszikusa. Ennek a hazánkban akkor szinte ismeretlen szerzőnek, és René Laloux rendezői merészségének köszönheti a magyar rajzfilm Nyugat-európai hírnevét, a műfaj pedig mesterfokozatát.

Adva van egy Lem-hez mérhetően idegen világ, űrhajós és szörnyeteges, adva van néhány ember jellemben ingadozva az űrhajók és a szörnyek világa közt, és adva van egy gyerek, aki védtelen elhagyatottságban is középpontja mind az egész ismeretlennek. Az út a kicsitől a nagyig, a bajba jutottól a megmentőig, az igaztól a hamisig valószínűtlen és hátborzongató világokon át vezet, néhol mókás, néhol kedves, de ugyanekkor nyomasztó és szívfacsaró kalandokon át. És ahogy minden visszavezet végül Pielhez, a bajba jutott kisfiúhoz, úgy bukkan elő újra és újra az ember jóságra való fogékonysága is, egyetlen igazságként minden elképzelhetetlen helyzetből.

A grafika döbbenetesen precíz, olyannyira, hogy valami idegenkedő érzést szül az első percekben a rajzfilm technikájának ennyire nem rajzfilmes légkörben való felhasználása miatt. Érezhetően felnőttekre szabott produkció, mégis gyerekkori életérzést hoz elő, melyet csak a művészet képes felkutatni az emberben. Valami olyasmi ez, mint mikor hatévesen puszta akarattal élővé tehetünk egy játékszert, egész életünkben emlékezve egy elképzelt helyre, egy bennünk élő történetre, hangokra és a fénysugarakban kavargó porra.

Gyerekfejjel úgy hittem, hogy mostanra az ember benépesít más bolygókat, hogy utazik az űrben és egyszer, ha felnövök, én is utazok majd. Ha van korosztályi különbség a nyolcvanas és a kilencvenes évek generációi közt, akkor ez az érzés lehet az. Akkor még olyan közelinek tűntek a csillagok, olyan lehetségesnek az „űrhajós” filmek történetei. Mindebből mára nem sok maradt, leginkább a retrónak keresztelt divatvonal, néhány mára már klasszikus film, egy-egy doboz fekete-fehér fénykép.

Nos, Az idő  urai dvd-nek mindenképp helye van a répaszárú farmerek világában, és bár nem használok olyan szavakat, hogy kihagyhatatlan”, de ezt valóban kár kihagyni.