Jamin Winans: INK - Egy elveszett film

Írta: Molnár Enikõ 2009. december 07. hétfő, 14:18

Szívem egyik fájó pontja az INK (vagyis Tinta) ha szabad így fogalmaznom, ugyanis ez a látványos, ötletes és nem utolsó sorban rendkívül jó rendezéssel megáldott alkotás nálam jobb, és elismertebb kritikusok vastapsát érdemelte volna. Egy olyan új, és kis országunkban csak kézrõl kézre terjedõ vonalhoz csatlakozik, ami valahol a fantasy, a klasszikus kalandfilm, a thriller és a horror határán jött világra, s jelenlegi abszolút éllovasa az oroszok büszkesége, az Éjszakai õrség, illetve annak folytatásai.

Az urban-fantasy (de nevezik dark-action-nek sõt thriller-fantasyank is) jellegzetessége, hogy a poliszlakók unalomig ismert világára húz rá egy misztikus réteget, egy alig érzékelhetõ dimenziót, melybe az egyszerû halandóknak nincs szabad ki és bejárása. Aki belép ide, az menthetetlenül a részévé is válik, mintha álom és ébrenlét között ragadna. Ez egyfajta továbbfejlesztése a vámpíros-horroros filmeknek, ahol még az átlagember szeme elõtt, de számára már felfoghatatlanul játszódtak az események. Lelkes próbálkozás volt a tavaly nálunk is megjelent, The deaths of Ian Stone címet viselõ mûvecske, de ott a mellényúlásokat nem egyenlíthette ki az amúgy ötletes történet, így egy sajnos valóban reális 4/10-es értékeléssel az akciós kosár legalján végezte.

Az INK végre valódi példamunkája lehetne e vérfrissülésnek, de számomra érthetetlen okoknál fogva, elsiklott felette a filmes szakma. Nemcsak, hogy nem került a mozikba, de az esetleges dvd megjelenésrõl sem érkeznek hírek, így egy olyan élményszámba menõ movie-tól fosztanak meg minket, amiért nem kárpótolhat mondjuk egy 2008-ban debütált, és nálunk majd egy év csúszással agyon-promótált Holdhercegnõ, vagy egy legújabb disney-klasszikus.

Kedvcsináló gyanánt hadd szóljak pár szót védencemrõl, hátha valaki kedvet kap idõt és energiát áldozni kézre kerítésére; A film világában az emberek álmait különös szellemlények, a jóakaratú és hippis kedvû mesemondók, illetve az ijesztõ és érzelmek nélküli ignotusok befolyásolják, értelemszerûen elõbbiek a szép és megható, utóbbiak a nyomasztó, lidércnyomás szerû éji látomásokért felelnek. Fõhõsünk egy Ink nevezetû különös és elvetemült figura, aki magával hurcolja egy alvó kislány lelkét a köztes birodalomba, miközben a mesemondók képtelenek ezt megakadályozni.

A képi világ egészen klippesre sikerült, ezt tökéletesen kiegészíti a rendezõ által szerzett soundtrack (10/10!), amihez hasonlót legutóbb a Stay alatt tapasztalhattunk. A látvány és zene párostáncát a színezett szûrõk szépítik, és a jól eltalált szereplõk csinosítják. A történet tanulságos, de nem rág a szánkba álbölcsességeket, viszont mélyen megható mindazok számára, akik a harag és a büszkeség útján eltévelyedve bántották már azokat, akiket nem lett volna szabad.