Mivel vallási szintre emelte az aritmetikával és geometriával kapcsolatos eredményeit, közel került azon megállapításokhoz, melyre sok más ismert filozófus, matematikus és egyéb neves tudós jutott (az aritmetika területén a számsorok tulajdonságait tanulmányozta, a geometriában pedig a síkbeli idomok elemi tulajdonságát).

Püthagorasz tanításaival kapcsolatos írásokat olvasva, munkái bennem olyan gondolatokat idéztek fel , melyek Grela Aleksandra gondolatvilágával, hogy mennyire, nem tudom, de képeivel biztosan összeegyeztethetõek.

Egy Püthagorasznak tulajdonított idézet, hogy: „semmi sem történik vaktában, hanem minden értelmes okból és szükségszerűség folytán.” eszembe juttatott egy régebben olvasott gondolatot. Egy Paul Davies nevezetű professzor ezekkel a szavakkal fejezte ki gondolatait az agynak ama képességérõl, hogy ügyesen bánik a matematika elméleti területével: „ A matematika nem olyasvalami, ami az utcán hever. Ez a tudomány az emberi szellem alkotása. Ugyanakkor, ha feltesszük a kérdést, vajon hol fejti ki működését legeredményesebben a matematika, kiderül, hogy mondjuk a részecskefizikában vagy az asztrofizikában, vagyis a legelvontabb alaptudományok területén, amelyek igazán távol esnek hétköznapi ügyeinktől. Azt sugallja, hogy a tudat és a matematikai képesség nem lehet pusztán a véletlen műve, nem lehet jelentéktelen közjáték és a törzsfejlődés elhanyagolható eleme.”

Vallás és matematika – ég és föld, gondolnánk. Mégis az ókorban e két terület elválaszthatatlanul egybefonódott. A számok kezdetben önmagukban értelmetlen jelek voltak, kizárólag mennyiségek jelölésére használták őket. Például a „három” szó csak olyan összefüggésben fordulhatott elõ, mint „három birka” vagy „három nap”. Hatalmas előrelépést jelentett, amikor a hármas szám mindentől elvonatkoztatott, saját értelmet kapott.

Esetemben az a csekély bepillantás arról, hogy hogyan éltek a számoknak e lehetõségével a régen élt vagy ma élõ emberek,arra mutat rá, hogy még mindig vannak olyan kiaknázatlan területek a már megismert  világunkkal kapcsolatban, ami ha nem is hívja/hívhatja fel már semmi újra a figyelmet,de még új oldalról megközelítheti azt.

Grela Aleksandra, képzõmûvész szavaival zárva:

„Az absztrakt festészet önmagában véve egyszerre a legkönnyebben és a legnehezebben befogadható. Nem kínál kész megoldásokat - a tiszta formán és a szavak nélküli üzeneten alapszik. Nehéz volna a nézõtõl nagyobb erõfeszítést elvárni, mint azt, amit az absztrakt valóság támaszt vele szemben. Számomra a festészet lényegében nem esztétikai, hanem ontológiai (metafizikai) kérdés, amely használja ugyan a stílust és a konvenciót, de ezeket nem tekinti végcélnak. Mindezt figyelembe véve a befogadás kétszeresen is komplikált lehet.
Grela Aleksandra