A horizont, mely egy nem létezõ, de látható valóság, hasonlóan megfoghatatlan, mint a létezõ, de nem látható valóságok.
Érdekes témaként szolgált már sok mûvész számára, melyhez most Süli-Zakar Szabolcs képzõmûvész különös módon nyúlt hozzá. Ez az észlelés van és nincs az adott helyen, mindenki helyétõl és észlelésétõl függõen. Benne vagyunk mi is, mégis elérhetetlennek tûnik számunkra. Ezeket az adottságait kihasználva a mûvész saját horizontjai (horizont és vertikális horizont), idõben és térben rögzített észlelésekké, dokumentációs eszközökké váltak.

Egy oly egyszerû dolog! Nincs benne semmi bonyolultság. Mégis elgondolkodtató/túlgondolható. Ha nem számolunk a gondolatmenettel, az eredeti elgondolással és kiindulóponttal, annyi és annyi kérdés vetõdhet fel, válasz fogalmazódhat meg, melynek valójában kevés vagy semmi köze sincs az eredeti elgondoláshoz.
Lehet ez nem is számít. Lehet éppen ez a cél!

A munkák, vagyis performanszok egy hétköznapi látványt dolgoznak fel, hétköznapi eszközökkel, hétköznapi tevékenységgel.
Az egyik a természet mûve és csodája, a másik ember által végzett feladat/cselekvés eredménye. Képzeljük el a Hortobágy vagy a végtelennek tûnõ tenger adta lehetõségeket, a horizont egyik legletisztultabb látványának helyeit.

Képzeljünk el egy mindennapi esetet, a száradó ruhák kötélre csipeszelt történetét, egy vonalba kifeszített helyzetét. Mind két esemény végig kíséri napjainkat, nincs olyan idõ, hogy valahol ne történne meg, hogy ne észlelnék.
A látott dolgok tényen alapszanak, nem szükséges az alátámasztásuk. Észleljük és felfogjuk.

Ez a két tényen alapuló látvány, most egy idõben, egy helyen, egy közös észlelést támaszt alá, téve még egy állítást. A nem létezõ, de látható fogalmat megerõsítõ tárgyi dolog, tovább minõsül. Ez a térben és idõben létezõ mindennapiság (szárítókötél ruhákkal) egy mindennapos észlelés pontos helyzetét adja meg. HORIZONT- a rá írt szó- itt!

Elsõre egy feleslegesnek/szükségtelennek gondolt szó a tudatos észlelõ számára. Mi is látjuk, beazonosítjuk a látottakat, alátámasztás nélkül. Ez a feleslegesnek szánt információ és közlés forma lesz a fõ mondanivaló az adott témában, a mûvész oldaláról.

De ha a választási lehetõségeimen gondolkodom; a helyzetem és irányom megváltoztatásán...
Még mindig megtehetem? Nálam már itt megfogalmazódik a kérdés, mely a következõ témán belül már fel sem merülhet. Errõl a mûvész gondoskodik.