Te az angyalok álmaként születtél az égben,

Az istenek kegyeltjeként éltél a fényben.

Én a pusztulás gyermekeként jöttem a földre,

Születésem helye: a Senki Földjének széle.

Te szelek szárnyán érkeztél

Te voltél a szikrázó fény.

Engem a tenger hullámi vettek partra.

Lelkemben sötétség lángolt napról napra.

Téged még a szél is szárnyaira vett,

Engem még a víz is kivetett.

Mégis egy tomboló éjszakán,

Lángoló lelkemnél menedéket találtál,

Engem pedig a Te fényed járt át.

Azt mondtad szeretsz,

S együtt szálltunk minden éjjel,

De mindig eltûntél a hajnali fénnyel,

S mikor tõlem végleg elmentél,

Akkor jöttem rá mennyire szerettél.