Dobog a szívem és lélegzek,

Halott vagyok mégis létezek.

Tudattalan a létem,

Létezik a tudatom,

Eltévedtem a magamhoz vezetõ utamon.

Van vágy, magasztos cél, sok szép álom,

Mégis, eszmény nélkül a halált várom.

Álomból valóság.

Valóságból csalódás.

Szívemet megsebezte e szép új világ.

Haldoklok. Lassan elvérzek.

Vajon a túlvilágon révbe érek?

Isten elhagyott engem, Mint fiát, Jézust a kereszten.

S kérdezzük: Istenem Istenem miért hagytál el engem?!

Isten elhagyott. S én is Õt!!

Istenné emelem eszményeim s lényemet,

S ezzel megváltom halott létemet.

Hitem erõs, de az eszmény megbukott,

Isten maradok de mégis meghalok.

Magukkal visznek a lángoló égi angyalok,

Pedig õk is tudják, hogy bukott megváltó vagyok.