Molnár Tamás: A szellõ érintése

Írta: Molnár Tamás 2009. február 13. péntek, 10:18

A szellõ érintése

Sötét bársony takarót von magára az éj,

S csak a Hold fényében fürösztöm arcomat.

Kihaltak az utcák, üresek a terek,

Tele a kocsmák,üresek a fejek.

Egyedül a kihalt utcán.

Csend.

Holdfény.

Egy gyengéd érintés, mely a csontig hatol,

Egy érintés melytõl megborzongol,

Egy gyengéd érintés mint egy hûvös lágy szellõ,

Szívedbe markol, s Õ eljõ.

Gyengéd ujjaival megmarkolja szíved,

Kitépi a Helyérõl,

S felszabadul rab lelked,

Nem köt már tér és nem köt az idõ,

Szállsz szabadon, mint a hûvös szellõ.