Molnár Tamás: Végtelen határ

Írta: Molnár Tamás 2009. február 13. péntek, 10:16

Végtelen határ

Kezed a kezemben,

Tekintetünk egymásra réved,

A külvilág megszûnik,

A tér elolvad,

Az idõ szétfolyik.

Szabadon szárnyalunk szelek szárnyán.

Végtelen utazás át az angyalok álmán...

De megszólal a vekkeróra

És visszaestünk az ágyamba...

De nem nyitom ki a szemem,

Még egy  pillanat

Egy  múló pillanat

Két világ határán

Egy  pillanat

Mit magammal viszek hogy visszataláljak,

Hol együtt jártunk csak mi ketten,

Hol nincs éj és nincs nappal,

Hol nincs tér és nincs idõ,

Hol nincs tét és nincs lét,

NINCS SEMMI.

Csak Te,én és a végtelen világ

Álom és valóság határán.