Molnár Tamás: A lázadó imája

Írta: Molnár Tamás 2009. február 13. péntek, 10:10

A lázadó imája

Lehullt az angyalpor s álmaim feledtem

A lét elviselhetetlen könnyûségében lebegtem

A démon angyalszárnyakon érkezett

S velem a Édenben vétkezett.

Vétkeztünk az élet s a lét ellen

Az önpuszító hajlam  bennem.

S így szól az Úr:

Mostan átkozott légy mert

a  véred kiált fel hozzám,

mely a Te kezedtõl ontatott ki.

Büntetésed lészen hogy seni meg nem ölhet

ki reád talál.

S így kiûzettem a Édenbõl,

S élni keztem keletre Édentõl .

Üdvözlégy bárki vagy a lázadásom teljes.

Ne agóddj vigyáz rám a szentlélek.

Én a sátántól sem félek,

Engem senki meg nem ölhet.

Üdvözlégy Nód földjén a lázadásunk teljes.

Itt Te is rock 'n' rollal a élhetsz,

S Téged is egy angyalszárnyú démon védelmez.

A bálvány zuhanása

Én Téged szerettelek,

Te meg egy képet,

Mit álmaid ecsete

Elméd vásznára festett.

Álmaid bálványát szeretted,

S nem az Én valós lényemet.

Bennem csak álmaid bálványát kerested.

Az égig emeltél s együtt szárnyalhatunk,

De a vászon szétszakadt

A bálvány szétporladt

Te tovább szárnyaltál önmagad imádatától,

S engem a mélybe taszítottál,

Mert nem  az voltam akit megálmodtál.

S most zuhanok.

De semmi baj.

Nem a zuhanás a fontos,

Hanem a leérkezés.