Molnár Tamás: Kiûzetés édenbõl

Írta: Molnár Tamás 2009. február 13. péntek, 10:08

Kiûzetés Édenbõl

Lehullt az angyalpor s álmaim feledtem,

A lét elviselhetetlen könnyûségében lebegtem.

A démon angyalszárnyakon érkezett,

S velem a mennyben vétkezett. 

Vétkeztünk az élet és a lét ellen,

Az önpusztitó hajlam volt bennem.

S így szólt az úr:”Mostan átkozott légy,mert véred kiált fel hozzám,

Mely a te kezedtõl ontatott ki.

Büntetésed lészen a kiûzetés Édenbõl

S hogy senki meg nem ölhet ki reád talál!”

S kiûzettem az Úr kertjébõl,

S élni kezdtem újra keletre Édentõl.

Üdvözlégy bárki vagy a lázadásom teljes

Ne aggódj, vigyáz rám a szentlélek.

Még a sátántól sem félek

Engem senki meg nem ölhet.

Üdvöz légy Nód földjén,

A lázadásunk teljes!

Itt Te is a bûneiddel élhetsz,

S Téged is az angyalszárnyú démon védelmez. 

Védák jövendölése

Álmatlan,

Eszménytelen,

Egységtelen,

Céltalan ifjúság.

Eljöttek hát

Az Apokalipszis angyalai ,

A világvége Farkasai,

S te vagy a Fenevad Melynek száma 666.

Elszállt belõled az ifjúság eszménye,

Odalett az új nemzedék jövõképe.

Szólnák a végítelet trombitái,

gyülekeznek az apokalipszis angyalai.

Õk az eszménytelen ifjúság,

Kiket teremtett ez a világ .

S most, saját teremtményétõl retteg, fél,

Elpusztul a posztmodern világ, nincs eszmény.