Végtelen határ

Írta: Molnár Tamás 2008. október 14. kedd, 12:45

Molnár Tamás verse.

Kezed a kezemben,

Tekintetünk egymásra réved,

A külvilág megszûnik,

A tér elolvad,

Az idõ szétfolyik.

Szabadon szárnyalunk szelek szárnyán.

Végtelen utazás át az angyalok álmán...

De megszólal a vekkeróra

És visszaestünk az ágyamba...

De nem nyitom ki a szemem,

Még egy  pillanat

Egy  múló pillanat

Két világ határán
 
 
 
 

Egy  pillanat

Mit magammal viszek hogy visszataláljak,

Hol együtt jártunk csak mi ketten,

Hol nincs éj és nincs nappal,

Hol nincs tér és nincs idõ,

Hol nincs tét és nincs lét,

NINCS SEMMI.

Csak Te,én és a végtelen világ

Álom és valóság határán.