Amikor szervezni kezdtük maratoni költészeti napi programsorozatunkat, melynek az egri Mûvészetek Háza klubszobája adott otthont, rendezvényünk egyik céljául a líra mûnem, a versek népszerûsítését tûztük ki. Ekkor arra gondolni sem mertünk, hogy a 24 óra alatt összesen, közel félezer érdeklõdõt láthatunk a klubszobában. A közönség magját az a 8 irodalomimádó adta, aki nélkülözte ezen a jeles napon az alvást, és érdeklõdését éjféltõl éjfélig a költészet napjának szolgálatába helyezte, ezt csöppet sem megbánva, sõt...

A hivatalos, elõre nyilvánosságra hozott programterv értelmében, 2008. április 11-én a nap 24 óráját 24 témára osztottuk fel, úgy, hogy minden óra egy, kettõ vagy három elõadó-moderátora saját elképzelései szerint dolgozhatta fel a témát. A legtöbben párbeszédet, vitát kezdeményeztek a közönség bevonásával, mások szavaltak vagy elõadást tartottak. A kötött program mellett hangsúlyosan kapott teret rendezvényünk kötetlenség eszméje is, melynek értelmében bárki, aki betért hozzánk, olvashatott fel verset, szavalhatott, vagy hozzászólhatott a témákhoz. Így a nap folyamán 45 versbarát lépett ki a közönség elé, és örvendeztette meg azt saját, vagy klasszikus és kortárs szerzõk költeményeivel. Nem titkolt szándékunkban állt a kortárs irodalom, mûvészetek elõtérbe helyezése, melyhez több nagy elõdökkel foglalkozó téma boncolgatása folyamán is hamar eljutottunk. A programsorozatot egy kiállítás is színesítette, melynek alkotásait a fõiskola hallgatói, a költészet nap témájában meghirdetett pályázatra készítették.

Nem lenne igazságos bárkivel szemben is, kiemelni a napi átlagnál népszerûbb, látogatottabb programokat, elõadókat, már csak azért sem, mert néhány iskolás osztály órarendjéhez igazodva, az így rendhagyóvá lett magyar órákat töltötte körünkben, mindannyiunk közös örömére. Persze nem csak az iskolás gyerekek, hanem a nyugdíjas korú idõsebbek is figyelemmel kísérték végig egyik témát a másik után, akárcsak a fõiskolások, akik legnagyobb számban és legaktívabban vettek részt minden kibontakozó vitában. Egy-egy elõadó kiemelése helyett inkább említésre méltó, hogy folyamatosan megtöltötte a helyiséget a közönség, (számomra meglepõ módon) éjszaka is, mi pedig jó gazdához illõen mindenkit vendégül láttunk szendviccsel, süteménnyel, virslivel, üdítõvel és borral.

Külön öröm számunkra, hogy az egriek és az Eger körzetében lakók mellett, többen Budapestrõl és Miskolcról is betértek hozzánk, csatlakozott továbbá egy-egy "fanatikus" Hódmezõvásárhelyrõl és Nyíregyházáról is.

Közel "500 bizony dalolva ment"ette mélyre élményteli emlékeit egri költészet napi rendezvényünkrõl, többek által nekem szegezve a kérdést, hogy teremtünk-e hagyományt, jövõre is leszünk-e ugyanitt, ugyanekkor. A válasz persze a kérdésen kívül, a rendezvény számadat mutatóiban és a széles közönség biztató visszajelzéseiben keresendõ. Mert a vers bebizonyította, hogy 2008-ban is van létjogosultsága, 2008-ban is vannak szeretõi, alkotói, befogadói. Ki hitte volna...?

A szervezõk köszönetet mondanak a rendezvény támogatóinak: