"Fontosnak tartom, hogy erõsítsük egymást"
Írta: Safranka János 2007. december 24. hétfő, 12:40
Safranka János: Egy egri kiadású irodalmi folyóirat tervezett megjelenésérõl már legalább fél éve hallani lehetett. Az akkori elvárásokból kiindulva mi valósult meg?
Ködöböcz Gábor: Igazából már egy éve felmerült az ötlet, hogy egy helyi és regionális értékeket felmutató, ám országos kitekintésû, országosan is jegyzett, színvonalas lapot kellene létrehozni. A szándék az Új Hevesi Napló és a Poszt címû lapok megszûnése után folyamatosan jelen volt Eger kulturális életében. Ezért nagyon nagy örömmel fogadtuk az önkormányzat kezdeményezését és döntését, hogy áldoznak egy színvonalas folyóiratra. A szeptember 8-án közzétett - fõszerkesztõi állásra való - pályázati felhívás nyomán gyorsultak fel az események.
Viszonylag hamar összeállt egy ütõképesnek látszó, egy irányba húzó csapat. Ez utóbbi lényeges, mert nagyon fontosnak tartom, hogy erõsítsük egymást. Anga Mária Egerbõl, Serfõzõ Simon Miskolcról és Szakolczay Lajos Budapestrõl tartozik a lap fõmunkatársi gárdájához. De a tágabb holdudvarból megemlíthetõ még Cs. Varga István professzor úr, Cseh Károly Mezõkövesdrõl, és Bertha Zoltán professzor úr Debrecenbõl. Debrecen kapcsán említést érdemel még Bitskey István professzor úr is, aki az elsõ számot egy nagyon szép, esszészerû írásával tisztelte meg.
S.J.: Hogyan alakult ki a folyóirat címe? Az országos jelleg miatt nem lett volna célszerûbb általánosabb címet választani?
S.J.: A borítón az irodalmi, mûvészeti és kritikai jelleget hangsúlyozták. Mennyiben változhat ez a soron következõ számokban? K.G.: Irodalmár vagyok elsõsorban és a folyóirat profiljában is elsõként az irodalmat emeltük ki, ezért mindig túlsúlyban lesz az irodalom, de a lapot elég jelentõs mértékben az élet szerkeszti. Nekem csak az a dolgom, hogy a beérkezõ kéziratokból a lehetõ legszínvonalasabb lapot szerkesszem egybe. Az elsõ számban aránylag sok írás foglalkozik képzõmûvészettel, festészettel, de könnyen megeshet, hogy a második számban nagyobb teret kap a színház, a film és a zene. A társmûvészetek az irodalomhoz képest olyan 70-30 %-os arányban fognak megjelenni.
S.J.: Manapság egyre inkább a vizualitásra terelõdik a hangsúly. Hogyan tükrözõdik ez az Agriában?
K.G.: Az arculatot és képi megjelenést Herczeg István, egri grafikusmûvész tervezte. Ki-ki megítélheti, hogy professzionális munkát végzett. Egy elsõ kiadást nem lehet még kiforrottnak tekinteni, de jól esik ránézni, jól esik kézbevenni a lapot. Megjelenésében esztétikus, szép, ízléses. A belsõ megjelenés is harmonizál, összhangban van a külsõvel és a tartalom is méltó hozzá.
S.J.: A sajtótájékoztatón azt mondta, hogy 80-85 %- ban elégedett a kiadással. Mi az ami még nem forrott ki?
K.G.: Kiforrni kiforrott, de mivel csak egy-másfél hónap állt rendelkezésemre az anyag egybegyûjtésére és megszerkesztésére. Emiatt - az elgondolásomhoz képest - viszonylag csekély számban tartalmaz a lap irodalomkritikai írásokat, recenziókat, beharangozó írásokat, könyvbemutatókat, értékelõ írásokat. A tavaszi számban számszerûen is több ilyen fog napvilágot látni.
S.J.: Ebben a számban több már befutott, vagy éppen befutó fiatal alkotó is helyet kapott,például Posta Marianna, Magolcsay Nagy Gábor és Bölkény Gábor. Mennyiben szeretnék felvállalni a fiatalok tehetséggondozását?
K.G.: A tehetséggondozást fõiskolai ténykedéseim óta nagyon fontosnak tekintem. Az általam indított irodalmi kávéházi rendezvények, a Líceumi Paletta címû fõiskolai újságbeli közlések és részben a Kálnoky László Egyesület könyvbemutatói, szerzõi estjei is ezt a törekvést szolgálták. Annak tudok majd publikálási lehetõséget biztosítani, aki bizonyos tanulhatatlan tehetséggel bír. Azt ösztökélhetem csak repülésre, akinek van szárnya. Ehhez is kell egy kevéske szerencse, de én elsõsorban a tehetségben és a munkában, a szorgos igyekezetben hiszek.
S.J.: A mai világban általában mindent el kell tudni adni. Milyen eszközökkel próbálják az Agriát népszerûsíteni?

S.J.: Az elsõ számból 600 példány készült és fog eljutni az ország különbözõ részeibe. Ezt elegendõnek tartja?
K.G.: Egyelõre ez a példányszám elég. Most látva a pozitív visszajelzéseket úgy tûnhet, hogy ez kissé óvatos, alultervezett darabszám, de tudom azt, hogy 600 példányt ebben a nem kifejezetten irodalom- és kultúrabarát közegben milyen irgalmatlanul nehéz értékesíteni. Afelõl viszont nincs kétségem, hogy a még meglévõ 400-450 Agriát elfogjuk tudni adni a tavaszi szám megjelenéséig.
| < Előző | Következő > |
|---|



