Molnár Tamás: Versek

Írta: Molnár Tamás 2010. november 06. szombat, 15:11

Molnár Tamás: Mindig szerda; Félelem, Elveszett generáció

Mindig szerda

Hétfő. Állást keresek.
Keresek, de nem találok.
Rosszkedvvel lefekszem.

Kedd. Interjú.
„én vagyok a sztár?”
- kérdezi a munkáltató.
Sztár vagyok
Csak éppen múlandó,
Mint a királyok halandó

Szerda unalom.
Utazom a szokott vonalon
Este üres a busz.
Nézek kifelé fásultan
Agyamban gondolatok, kábultan
Ülök és szorongatom a gitárom.
A szemem könnyes, szívemet kitárom
S a csütörtököt várom.

Pénteken ölj meg.
Szombaton a szívem tépd ki!

Vasárnap történjem végre valami.

Vasárnap.
Csend
Nyugalom
Eső

Nincs hétfő.

Félelem

A félelem végtelen, ismeretlen.
A félelem a változástól való rettegés?
A félelem az örök visszatérés?
A boldogság a biztonság az ismétlődés?
Mitől félsz? Halál? Bizonytalanság? Élet? Változás?
Nem.
A félelemtől félsz, mely szenvedést eredményez.
Az elméd által teremtett  félelem amitől félsz, mert
LEGBELSŐBB FÉLEMÜNK ÖNMAGUNK BELSŐ VALÓSÁGA.

Elveszett generáció
(avagy kik vagyunk?)

Van múlt és lesz jövő
De nincs jelen, csak egy útvesztő
Minden nemzedéknek megvan a jelképe,
Nekünk csak az identitás keresése.

Szocialista vagy nemzeti?
Liberális vagy konzervatív?
Zsidó, magyar, roma vagy európai?
Paraszt, proletár, vállalkozó vagy értelmiségi?

Egy letűnt korszak utolsó képviselői?
Vagy egy új nemzedék előfutárai?