Bölkény Gábor - Szeptember végén

Írta: Debreczeni kulturha László 2010. október 02. szombat, 13:00

Bölkény Gábor verse

Szeptember végén

Még az édesanyámat látom a skypeon,
Még pózolok néha a laptop előtt,
De nem tudom, átjön-e webkamerámon,
Hogy bekkelem ki ezt az újkori őszt.
Épp csak felültem az első időgépre,
És landoltam ahol azelőtt soha,
Csontomban fáradtan, megtörve, kiégve,
S vártam, hogy jöjjön az emberi csoda.

Most pihenten, emelt fővel küldöm e mélt,
Neked is, mert ma is kedves vagy nekem,
Hisz Gáborunk magához újra hazatért,
S régi fényében tündököl a neten.
Ám engem nem, csak téged illet e pár sor,
Igazán hozzád ír, ki ír, ha magyar,
Hisz érzem bőrömön ha izzadsz vagy fázol,
Mindkettőnket azonos irha takar.

Elkezdtem kötődni e távoli helyhez,
Ír whiskeyk íze csábít és marasztal,
A whiskeys téma persze majd külön vers lesz:
Terül-terül ám a dublini asztal.
Fellomboz Powerscourt, az ég kék, a fű zöld,
S impresszióim hada e vidékről,
Néha-néha letolunk egy-két pint ír sört,
A dióhéjban ennyi, see you later...